KRITISCHES FORUM KALACHAKRA

Kritisches Forum zur Hinterfragung des Kalachakra-Rituals

 

FRONT | DECLARATION | NEWS | MEDIEN | DEBATTE | LITERATUR | LINKS | LESER | ARCHIV | HOME

 

 

 

KALACSAKRA KRITIKAI FÓRUM

A Kalacsakra Tantrával és a Sambhala mítosszal kapcsolatos kérdések kritikai fóruma

A szeptember 11-i háborúterhes világtörténések buddhista békealternatívájaként nagyszabású esemény lép a nyilvánosság elé. 2002 október 11 és 23 között, az ausztriai Graz-ban a Kalacsakra Tantra szertartást fogja levezetni a XIV. Dalai Láma.

A tibeti "istenkirály" több mint harminc nemzetből résztvevők ezreit fogja beavatni ebbe a szertartásba. Az osztrák szövetségi kormányzat, Steiermark tartomány és Graz városa hirdetési lehetőségekkel és az adóbevételekből vett nagyvonalú adományokkal támogatja az eseményt.

Az önkormányzat, az egyetem, a sajtó, a hotelek, a panziók és a kereskedők mind a várakozás lázában égnek. Növekszik az idegenforgalom "Buddha 2002-ben Graz-ba jön! A világ buddhistáinak találkozója a Mur-menti városba 15 000 vendéget és nemzetközi kisugárzást hoz."

A "mosolygó buddha" fellépése ugyanis kb. 100.000 a városban eltöltött éjszakát jelent. 140 válogatott "médiaképviselő" fogja az eseményeket folyamatosan kísérni és fog azokról lelkes jelentést adni. Werner Herzog, a rendező különös dokumentumfilmet fog forgatni a Kalacsakra Tantráról, "hogy a láthatatlant láthatóvá tegye". Filmje teljesen a Dalai Lámára fog koncentrálni, és "a tibeti buddhizmus szellemi vezetőjének sokoldalú személyiségébe" fog bepillantást nyújtani. Az emberek az utcán azon spekulálnak, hogy a Dalai Láma hollywoodi rajongói közül ki fog megjelenni: Richard Gere mindenképpen, de hogy Madonna, Sharon Stone, Steven Segal és Pierre Brosnan is, az még nem biztos. A béke Nobel-díjas Dalai Láma meg fogja kapni a Grazi Egyetem emberjogi díját. A Bécsi Filharmonikusok pedig "kísérőprogramként" Valery Gergiev vezetésével koncertet adnak, amelyet a Kalacsakra ceremónia 11. napján az egész világon sugározni fognak. Graz a szervezők szerint "2002 októberében a világ nyilvánosságának középpontjában áll." A megaceremónia jól mutatja, hogy a lámaizmus a Nyugaton mekkora erővel, kibontakozó pompával és rafinériával vetett horgonyt, és hogy mikre képes.

Az előadások alapjául a tibeti buddhizmus egyik szent szövege (tantra), az ún. Kalacsakra Tantra és az abban szereplő Sambhala-mítosz szolgál. A szanszkrit "Kalacsakra" szó azt jelenti: Az idő kereke, és az egyik legmagasabb tibeti "időistenségnek" is ez a neve. A Kalacsakra Tantra az utolsó és a legfiatalabb (i. sz. 10. századi) az ismert tantrikus szövegek közül, amelyet a lámák "az összes buddhista rendszer csúcsának" tekintenek.

Az elmúlt 25 évben a XIV. Dalai Láma százezreket "avatott be" a Kalacsakra Tantrába. Ebbe számos olyan indiait is bele kell számolni, aki sem írni, sem olvasni nem tud. De a "művelt" nyugati résztvevők is alig tudnak valamit arról, hogy valójában mi játszódik le ezen a szertartáson, mert a nyilvános mellett létezik egy szigorúan titkos része is. A Dalai Láma kizárólag a hét alsóbb beavatást hozta nyilvánosságra, az összesen tizenötből a következő nyolc top secret maradt.

Erről a nyolc titkos szertartásról a prospektusokban, hirdetésekben, brosúrákban és különösen a XIV. Dalai Láma számtalan bizonygatásában egy szó sem esik. A Kalacsakra Tantra mint a világbékéhez való nemes és emelkedett hozzájárulás jelenik meg, amely a minden élőlénnyel való együttérzést, a vallásközi párbeszédet, a népek és fajok közötti toleranciát, az ökológiai tudatosságot, a nemek egyenjogúságát, a szív békéjét, a szellem fejlődését és a harmadik évezred boldogságát mozdítja elő ("Kalachakra for World Peace"). Az egész fölött a Dalai Lámától származó mottó áll: "Mivel mind ezen a kis bolygón osztozunk, meg kell tanulnunk harmóniában és békében élni egymással és a természettel." A tibeti buddhizmus nagyon sajátos, legmagasabb szintű tantrikus beavatása "kultúrákat és vallásokat fölülhaladó világbéke találkozóvá" lett avatva. Az ilyen és hasonló szellemű kijelentések révén Graz "a világban látható erőszakkal" szemben a béke oázisává jelképesül. Egyik sajtótájékoztatója szerint – a turisztikai és anyagi "mellékhatásokra" való tekintettel – a Gazdasági Ügyek Szövetségi Minisztériuma is hagyja, hogy magával ragadják az állami alkalmazottak számára rendkívül ezoterikus-pacifista spekulációk: "A Kalacsakra a béke és a tolerancia platformja, amelynek segítségével Ausztria, és különösen Steiermark a reménység, a béke és a spirituális erő helyévé válik. Büszkék vagyunk arra, hogy ezt a projektet támogathatjuk."

De valóban a békéről szól a Kalacsakra Tantra és a Sambhala-mítosz? Valóban előmozdítja az emberek harmonikus együttélését? Tényleg hozzájárul a szabadsághoz és az igazságossághoz, a nemi egyenlőséghez, a vallási toleranciához és a népek kölcsönös jobb megértéséhez? Mindent átfogó humánpolitikai, demokratikus és erőszakmentes hozzájárulás a világbékéhez?

Néhány év óta a tibeti buddhizmus, a lámaizmus története, a száműzetésben élő tibetiek helyzete és a XIV. Dalai Láma a kritika növekvő tűzkeresztjébe került, és ezúttal nem csupán kínai részről. Egyesült Államokbeli történészek kérdőjelezik meg a tibeti történelem széles körben elterjedt, megszépített dicsőségét (pl. Melvin C. Goldstein, A. Tom Grunfeld). Kritikus tibetológusok szándékos manipulációval vádolják a hivatalos tibetológiát. (pl. Donald S. Lopez Jr.). Tibetkutatók vizsgálják azokat a "hatalmi ábrándokat", amelyek a lámaista oldalról támogatott "Tibet-mítoszból" fakadnak és nyernek erőt (pl. Peter Bishop). Közismert politikusnőknek kellett a saját szemükkel meggyőződniük arról, hogy Tibetben nincs "népirtás", ahogy a száműzetésben élő tibetiek még mindig állítják (pl. Antje Vollmar, Mary Robinson). Volt buddhista nők panaszkodnak személyes tapasztalatok alapján és nagy szakértelemmel arról, hogy a tibeti buddhizmusban milyen rendszeres és rafinált módon folyik a nők elnyomása és a velük való visszaélés (pl. June Campbell). Pszichológusok és pszichoanalitikusok vizsgálják a lámaista kultúra agresszív és morbid oldalát (pl. Robert A. Paul, Fokke Sierskma, Colin Goldner). 1997 óta a Dalai Láma környezetéből kerültek nyilvánosságra eddig elnyomott bizonyítékok, amelyek intoleranciájáról, babonásságáról és autokratizmusáról szólnak (pl. a Shugden ügy). Maga a lámaista szertartás is éles kritikát kapott. Átfogó tanulmányok járnak utána annak, hogy a Kalacsakra Tantra és annak részeként a Sambhala-mítosz mennyiben humanista, békés vagy ökumenikus szándékú (Victor és Victoria Trimondi). A legélesebb kritika éri a Dalai Lámát és mágián alapuló rendszerét a német, a svájci és az osztrák tévé adásaiban (pl. Panorama, 10 nach 10, Treffpunkt Kultur). Münchenben a tibeti vallási vezető látogatásakor (2000 május) az Német Szocialista Pártban frakciószakadás történt, amikor a párt " Dalai Láma melletti" szárnya a tibeti "istenkirályt" egy nagy összejövetelre meghívta. A sajtó ugyancsak megoszlott. Több dolgot is a Dalai Láma szemére vetettek: nem demokratikus, autokratikus uralmi módszer követése, minden politikai ellenvélemény elnyomása, vallási kisebbségekkel szembeni megtorlás, a politikában a párbeszéd és a vita helyett egy megszállott jós követése, Tibet történelmének tudatos meghamisítása, kritikátlan kapcsolat egykori SS-tagokkal és neonácikkal, kritikusok rágalmazása, nőellenes rituálék. (A sajtó kritikus hangjainak részletes áttekintését itt lehet elolvasni: www.trimondi.de/medien.html) Úgy tűnik, hogy ez a kritika Ausztria szép hegyei között szinte észrevétlenül úszik el, mint egy felhőfoszlány.

Az alábbi pontok a Kalacsakra Tantra és a Sambhala-mítosz kritikusaitól származnak, és a Kalacsakra Kritikai Fórumon lettek vitára bocsátva:

  1. A Kalacsakra Tantra titkos rítusairól be nem avatottak előtt beszélni csak középkori, testi és lelki büntetéseket tartalmazó fenyegetések alatt szabad. Aki ezeket az okkult titkokat kifecsegi, annak "a feje és a szíve szétszakad", és a legmélyebb poklokban fog főni. Ennek megvan az oka, mert a nyolc legmagasabb beavatás olyan dolgokról szól, amelyek ellentmondanak a humanista értékrendszernek. (Michael Henss: Kalachakra – ein tibetisches Einweihungsritual, Zürich, 1985, 46)
  2. A Kalacsakra Tantra minden más, csak nem pacifista. A Sambhala-mítosz egy buddhisták és nem buddhisták közötti, a világ uralmáért folyó véres háború próféciája.
  3. A szöveg kifejezetten buddhizmus ellenségeként említi a három monoteista világvallás (zsidóság, kereszténység, iszlám) "vezetőit": Ádám, Énók, Ábrahám, Mózes, Jézus, a Fehérruhás [Máni], Mohamed és Mathani [Mahdi]. A Kalacsakra Tantra őket "a démoni kígyók családjának" nevezi (Shri Kalachakra I.154)
  4. A Kalacsakra Tantra egyúttal minden más sémi eredetű vallás ellen is fordul, ezért szélsőjobbos és antiszemita körök állítják a rasszista propagandájuk szolgálatukba.
  5. A Kalacsakra Tantra egy globális háborúra esküszik az iszlám és a nem iszlám világ között, amelyben Mohamed követői a buddhisták fő ellenségeiként vannak bemutatva. Az eredeti szöveg Allahról úgy beszél, hogy ő "a barbárok kegyetlen bálványa" és "démoni inkarnáció" (Shri Kalachakra, I.154)
  6. A Kalacsakra Tantra oldalakon keresztül, lelkes részletezéssel ír le gyilkos szuperfegyvereket, amelyekkel a Sambhala-hadsereg rendelkezik, és amelyeket "a Tan ellenségei" ellen fordít (Shri Kalachakra I.128-142). Modern lámaista kommentátorok ezeknek a fantáziafegyvereknek a 20. és 21. századi fegyvernemekkel való látványos összehasonlításában szoktak elmerülni.
  7. A Sambhala-csaták buddhista hadvezetése nyilvánvalóan nem a nemzetközi közjogi alapelveket követi, hanem – az eredeti szövegben – "kegyetlennek" és "szörnyűségesnek" számít. "A rendkívül vad [buddhista] harcosok a barbár hordákat legyőzik" és "megsemmisítik" (Shri Kalachakra I.163/165)
  8. A Kalacsakra-beavatás minden résztvevőjének (tehát a graziaknak is) megadatik azt a kérdéses jog, hogy "Sambala-harcosként" szülessen újra, hogy a megjósolt végső háborúban különféle rangban közkatonaként vagy tisztként harcolhasson. Bizonyos leszármazási vonalak magas rangú lámáinak már most át van adva a tábornoki pálca. (E. Bernbaum: Der Weg nach Shambhala – Auf der Suche nach dem sagenhaften Königreich im Himalaya, Hamburg, 1982, 252, 35)
  9. Kamtrul Rinpocse tibeti láma egyik látomása szerint maga a reinkarnálódott Dalai Láma lesz az, aki a buddhista seregeket haragvó hadúrként (Rudra Chakrin) a Sambhala-csatába vezeti, hogy legyőzze "a világ minden gonoszságát". A Kalacsakra Tantra propagandistái egyfajta primitív mártír-kultuszt képviselnek, amely a dzsihad-harcosokéhoz hasonlít: akit a Sambhala-csatában megölnek, az jutalomba kapja a Sambhala-paradicsomba való belépés garanciáját. (E. Bernbaum: Der Weg nach Shambhala – Auf der Suche nach dem sagenhaften Königreich im Himalaya, Hamburg, 1982, 253)
  10. A Kalacsakra Tantra minden szinten ellenségképek követésére szólítja fel a gondolkodást és a cselekvést. A történelmi Buddha eredeti (théraváda) tanításával és a mahájána buddhizmus etikai követelményeivel szemben a "jók" és a "gonoszak", a "hívők" és a "hitetlenek" közötti háborút propagálja.
  11. A Kalacsakra Tantra a buddhokratista államról szóló tanítást tartalmaz. Ez még "teokratikusabb", mint az iszlám fundamentalizmus teokrácia-felfogása, mert a buddhista "Csakravartin" (Világúr) egyenesen a Legmagasabb Buddha (Ádi Buddha) "inkarnációja" [újra megtestesülése] vagy "emanációja" [kiáradása] lesz, akit a Földön járó "istenembernek" fognak tekinteni. Ezzel szemben a "kalifa" például csak Isten (Allah) földi "helyettes képviselője", aki rangban meg sem közelíti a "prófétát".
  12. Az autoriter, buddhista Kalacsakra-állam csúcsán az abszolút papkirály (a Csakravartin) "Oroszlántrónja" uralkodik, aki a vallási, politikai, jogi és katonai hatalmat egy személyben egyesíti. A polgári hatalommegosztás fogalma itt teljesen ismeretlen. Aki ismeri a Dalai Láma 1959n előtti hagyományos tibeti államjogi tisztségét, az tudja, hogy a tibeti "istenkirály" ugyanaz, mint a Csakravartin, csak kicsiben. A megkérdőjelezhető, felemás demokratizáló reformok, amelyeket a XIV. Dalai Láma a száműzetésben élő tibetiek között bevezetett, a Kalacsakra Tantra buddhokratikus állampolitikájának következményeként ismét el lennének törölve.
  13. A Kalacsakra Tantrában a buddhokratikus világuralom igénye kifejezett követelmény. Ebben az esetben is az iszlám világuralmi igényeknek megfelelő fundamentalizmussal van dolgunk. Ha a két rendszernek egy véres végső csatában halálos ellenségként kell egymással szemben állnia, akkor az teokratikus, illetve buddhokratikus abszolutizmusuk logikájából adódik.
  14. A Dalai Láma által üdvözölt, egész bolygónkra kiterjedő modern buddhokrácia-látomások a Kalacsakra Tantra alapjain nyugodnak. Erre jó példa Robert A. Thurman könyve (Revolution von Innen – Die Lehre des Buddhismus, oder das vollkommene Glück, 1999), amelyben a szerző egy buddhaverzum autoritatív politikai elméletét fejleszti ki. Thurman, akit a Time magazin szerint az Egyesült Államokban "A Dalai Láma szócsövének" neveznek, már 1979-ben, egy álomban látta a tibeti vallási vezetőt mint "időistenséget" a New York-i Waldorf Astoria Hotel fölött trónolni, amint "méltóságok nagy serege: polgármesterek, szenátorok, cégvezetők és királyok, sejkek és szultánok, prominens személyiségek és sztárok" vették körül, akiket a (Kalacsakra Tantra) "722 táncoló istenének örvénylése magával ragadott, és úgy rajongták körül, mint a méhek egy nagy lépet."
  15. A Kalacsakra Tantra a titkos, magasabb beavatási fokozatoknál a beavató Guru akaratának való feltétlen és határtalan önalávetést követeli. A guru a Dalai Láma esetében a legmagasabb szintű Kalacsakra-mester. A beavatott "én-tudata" és személyisége lépésről lépésre kioltódik, hogy emberi edénnyé változzon át a részben harcias és agresszív tantrikus istenek és buddhák számára. A Kalacsakra Tantrában nem az egyéniség "nemesedéséről", "megvilágosodásáról" vagy "integrációjáról" van szó, hanem szisztematikus "megsemmisítéséről", egy törvénybe foglalt vallási séma érdekében.
  16. A Kalacsakra Tantra nyolc titkos, legmagasabb beavatásában a beavatottnak extrém mentális és fizikai gyakorlatok révén olyan állapotba kell kerülnie, amely túl van jón és rosszon. Az eredeti szöveg ennek érdekében a következő gonosztettekre szólít fel: gyilkosság, hazugság, lopás, házasságtörés, alkohol fogyasztás, alsó osztálybeli lányokkal való közösülés. Mint minden más tantrikus szöveget, ezt is lehet jelképesen vagy szó szerint érteni. Maga a Dalai Láma legitimálja azt, hogy ha egy Kalacsakra-beavatott – bizonyos körülmények között – megöl valakit, "aki a buddhista tanoknak kárt okoz." Ugyanakkor azt követeli, hogy ennek "együttérzésből" kell történnie (Dalai Lama: The Kalachakra Tantra Rite of Initiation, London, 1985, 348 stb.).
  17. A legmagasabb mágikus beavatásokhoz úgynevezett "tisztátalan anyagokat" használnak. A Kalacsakra Tantra különböző tabu-állatok húsának az élvezetét ajánlja. Még emberi hús (maha mamsa) is felhasználásra kerül a rituálé anyagaként. Ez rendszerint halottaktól származik, "azoknak a húsa, akik a saját karmájuk alapján haltak meg, akik a csatában a karmájuk alapján vagy egy hiba miatt lettek megölve" – írja a tantrikus nagymester és Sambhala-király Pundarika hagyományos Kalacsakra kommentárjában, és azzal folytatja, hogy értelmes dolog ezeket a dolgokat pirulák formájában fogyasztani. Az ártatlan embereknek a húsát, akiket gyilkosaik az isteneik számára, őskultusz keretében, félelemből, haszonszerzésből vagy bérért öltek meg, "kimondhatatlan bűn" terheli, és ezért nem szabad a szertartáshoz felhasználni. "De ha nem tudjuk, hogy ilyesmi hull a koldulócsészébe, nincs rajta kimondhatatlan bűn" – és így fel szabad használni. (In: John Ronald Newman: The Outer Wheel of Time Vajrayana Buddhist cosmology in the Kalachakra Tantra, Madison, 1987, 226 stb.)
  18. A ceremóniák során felhasznált rituális tárgyak közül számos származik halottaktól (pl. koponya-csésze, sípcsont-furulya, csontlánc). Aki csak egy pillantást vet a Kalacsakra Thangkára (falikép), ami az egész grazi szertartás alatt állandóan a XIV. Dalai Láma trónja felett függ, meggyőződhet ennek a rituálénak a borzalmas jellegéről. A képen ábrázolt Kalacsakra "időisten" és kísérője, Visvamata "időistennő", akik folyamatosan közösülnek, 32 kezükben 24 agresszív, morbid és harcias természetű tárgyat tartanak (horog, kard, henteskés, koponyacsésze, egyfajta jogar, amelynek a csúcsára három levágott emberi fej van húzva stb.)
  19. A Kalacsakra Tantra legmagasabb szintű titkos beavatásaiban szexuálmágikus rítusok vannak, amelyek célja a "szexualitást" világi és spirituális erővé átalakítani. Ez ilyenkor használt valóságos vagy képzeletbeli nők (mindkettő lehetséges) bizonyos energiaformákat jelenítenek meg, és a koruk fontos szerepet játszik. Tíz éves kislányokkal kezdik. A szexuális partnerek húsz éves korig pozitív tulajdonságokat reprezentálnak. Az idősebbek már olyan negatív energiák hordozóinak számítanak, mint a harag, düh, gyűlölet és a "démonnők". A Kalacsakra 8. és 11. beavatási fokozatnál csak egy nővel gyakorolják a szexuálmágiát, a 12. és 15. fokozatnál, az ún. Ganacsakrán a mesteren és a beavatandón kívül tíz nő vesz részt a rituálén. A tanítvány kötelessége a nőket a mesterének "ajándékként" felkínálni. Azok a "laikusok", akik ezzel a rituáléval beavatást kapnak, kötelesek magukkal hozni a női rokonaikat (anya, nővér, feleség, saját lány, nagynéni stb). "Ha a tanuló ezeket a nőket, akik útitársai a bölcsességben, nem adja át mesterének, hogy a családját megvédje, akkor [a mester] a szertartást nem végezheti el" – olvasható a Kalacsakra Múlatantrában. A felszentelt szerzetesek és újoncok viszont olyan, a legkülönbözőbb kasztokból származó nőket is használhatnak, akikkel nincsenek rokoni viszonyban. Magában a titkos rituáléban a résztvevők férfi és a női maggal (spermával és menstruációs vérrel) szereznek megtapasztalásokat. A nők a Kalacsakra Tantrában pusztán "energia adományozónak" számítanak a férfi praktikákhoz, és a rituálé után nincs több szerepük.
  20. Mindent összevetve a Kalacsakra Tantrának a jelenlegi korban – amely a lámaizmus szerint az apokaliptikus elsüllyedés felé tart (Káli-juga) – , különösen destruktív és agresszív jellege van. Olyan különleges rítusok vannak benne, amelyek az általános pusztulást szimbolikus cselekedetekkel kívánják gyorsítani. "Mi a Kalacsakrajána [a Kalacsakra útja]?" – kérdezi a tantrizmus területének egyik legjobb szakembere, az indiai Shashi Bushan Dasgupta, és sokat mondóan válaszol: "A Kala szó időt, halált és pusztulást jelent. A Kalacsakra a pusztulás ideje".

A fenti húsz pont csak néhány a Kalacsakra Tantra és a Sambhala-mítosz problematikus tartalmából, amelyeket a kritikusok kifogásolnak. Mégis elégnek kell lennie ahhoz, hogy feltegyük a kérdést: vajon illik-e ehhez a szertartáshoz a humánus, békés, toleráns, szabadságszerető vagy az ökumenikus jelző? Ráadásul a Kalacsakra Tantrába integrált Sambhala-mítosz – amit történelmileg vagy ideológiatörténeti szempontból relevánssá vált –, rendkívül agresszív magatartáshoz, megalomániás látomásokhoz, összeesküvés-elméletekhez és terrorista cselekményekhez vezetett. Ma mindenek előtt neofasiszta körökre hat elbűvölően, ők fogadják be ideológiailag.

  1. A fehéroroszok, bolsevikek és a mongolok közötti 20. század eleji háború idején a Sambhala-mítosz Dzsingisz kán újraéledésével kötődött össze. A mongolok ebben a konfliktusban "Sambhala-harcosoknak" tekintették magukat. Katonai cselekményeik rendkívül vérszomjasak voltak.
  2. Az olasz fasiszta és szélsőjobbos kultúrfilozófus, Julius Evola Sambhala mitikus birodalmában egy szakrális harcos kaszt ezoterikus központját látta, és ott sejtette a világkirály palotáját, akinek az uralkodói jelvénye a horogkereszt. Ilyen tartalmú előadásokat tartott az SS-Ahnenerbe előtt. [Ami az ősi germán vallási örökséget akarta visszaállítani - ford. megj.]
  3. A náci misztériumokról szóló okkult irodalomban sambhalai "Mesterek" vannak rejtett háttérjátékosokként ábrázolva, akik állítólag részt vettek a nemzeti-szocialista rezsim "mágikus" létrehozásában (Trevor Ravenscroft, Louis Pauwels, Jacques Bergier és mások).
  4. A háború utáni idők földalatti SS ideológiájában és a 90-es évek "SS-miszticizmusában" Sambhala misztikus királysága egy agresszív és morbid "náci-vallás" menedékének számít (Wilhelm Landig, Jan van Helsing és mások).
  5. A Sambhala-mítosz az "ezoterikus hitlerizmus" egyik alappillérje, amely a chilei diplomata, Miguel Serrano és a hinduvá lett Savitri Devi ("Hitler főpapnője") világszerte elterjedt rasszista, és okkult tanítása.
  6. Az időközben elhunyt tibeti láma, Chögyam Trungpa (1940-1987) a Nyugaton a "Sambhala harcos" koncepciójával fektette le annak a potenciálisan "harcos buddhizmusnak" az első alapelveit, amely Kelet-Ázsiában már közismert. Trungpa "Sambhala harcosai" kolostorok helyett katonai táborokban élnek, a meditációhoz katonai parádék társulnak, tanítványai koldulócsésze helyett fegyvert tartanak a kezükben, és szerzetesi ruha helyett katonai egyenruhát hordanak. A Mester sem a tipikus buddhista szerzetesi sárga-bordó ruhában, szandálban és vándorbottal járkált, hanem (a Kalacsakra Tantra utolsó idők beli jóslatainak megfelelően) sisakban, tiszti zubbonyban és katonai bakancsban. A militáns Trungpa láma egyik lovas fotóján a nyergen Sambhala címer látható.
  7. A Sambhala-mítosz képezte a japán végidő-guru, Shoko Asahara terrorizmusának az ideológiai alapját is. A Kalacsakra Tantra tanaiból vezette le a világvége látomásait. Az volt a szándéka, hogy meggyorsítsa a Sambhala-háború kitöréséig tartó időszak leteltét, és ezzel indokolta a tokiói metróban végrehajtott gáztámadását. Asahara volt az első szektavezér, aki gyilkos tetteit a saját tagságán kívül állók ellen követte el. Ezzel annak a vallási indítékú nemzetközi terrorizmusnak nyitott kaput, amely napjainkra a világközösség számára az első számú téma lett.

Ha ezeknek a fasiszta és terrorista Kalacsakra-értelmezéseknek az esetében csak félremagyarázásról lenne szó, annál nagyobb kötelessége lenne a XIV. Dalai Lámának és követőinek a Kalacsakra rituálét minden egyes részletében nyilvánosságra hozni, a lehetséges torzításokat, belevetítéseket és visszaéléseket helyesbíteni, a problematikus részektől nyilvánosan elhatárolódni, illetve azokat a hagyományos szövegekből kivenni. Ehelyett azonban a múltban több baráti találkozásra is sor került a tibeti vallási vezető és egykori SS-tisztek (Heinrich Harrer, Bruno Beger), az "ezoterikus hitlerizmus" alapítója, Miguel Serrano és a terrorista Shoko Asahara között, akiről még a tokiói gáztámadás után is úgy beszélt, mint aki az ő "barátja, ha tökéletlen is". Csak később határolta el magát tőle.

Graz városának, Steiermark tartományi kormányának, a különböző politikai frakcióknak, a médiának, az értelmiségieknek és nem utolsó sorban a keresztény intézményeknek az lenne a feladata, hogy erről a rituáléról a széles nyilvánosság előtti párbeszédet kezdjen. Így talán nem hagyja magát belerántani olyasmibe, ami a saját, eredeti céljainak homlokegyenest ellentmond.

Számos nemzetközi médiariport szerint a tibeti buddhizmus korunk "trendvallása". Ezt nagyon is világosan láttatják a 2002-es grazi események. A XIV. Dalai Láma karizmatikus fellépései és kifelé humánpolitikai beszédei és írásai révén a Nyugaton a keleti vallási gondolkodás gigantikus, reflekció nélküli kultúrimportja zajlik. Ez a vallási gondolkodás azonban olyan fundamentalista vonásokat mutat, a fundamentalisták különböző táborai számára ideológiai alapként szolgált, és őket a jövőben is szolgálhatja.

A tibeti buddhizmus vezetője az ember harmónia és béke iránti mélységes vágyát szólítja meg, pedig a lámaizmus saját története, a tibeti tantrikus szövegek és rituálék, sőt a száműzetésben élő tibetiek helyzete minden más, csak nem harmonikus és békés. A Kalacsakra Tantrában vannak olyan részletek, amelyek nem is leplezik, hogy "vallásháborúra" szólítanak fel, intoleránsak és agresszívek. A tibeti buddhizmusban egy olyan archaikus, mágián alapuló vallási rendszer áll előttünk, amely alapjaiban messzemenően érintetlen maradt a nyugati felvilágosodástól. Ez is az oka annak, hogy a szélsőjobb vonzónak találja. Évszázadokon át vezetett olyan társadalmi igazságtalanságokhoz, amelyeket ma minden szabadságszerető állampolgárnak el kell utasítania. A nemi egyenlőség, az akaratok demokratikus összeegyeztetése és az ökumenikus találkozás idegen a tantrikus buddhizmus lényegétől, bármennyire is az ellenkezőjét hirdeti kifelé a XIV. Dalai Láma.

A Der Spiegel a 2001 szeptember 11-i eseményekre Vallási őrület – visszatért a középkor címmel egy olyan cikkben reagált, amely a három monoteista vallásban jelen levő agresszív fundamentalista irányzatokra mutatott rá. De miért marad ki az ilyen kultúrkritikákból olyan gyakran a buddhizmus? Ez hiba! Az ebben a cikkben kritikával illetett témák (harc a hitetlenek és a hitehagyottak ellen, vallásháború, háborús fantáziálás, teokratikus hatalmi ábránd, világvége előrejelzés, nőellenesség stb.) különösen nagy mértékben vannak jelen a Kalacsakra Tantrában.

A Kalacsakra Kritikai Fórum (KKF) azt kívánja, hogy a 2002-es grazi események előtt, alatt és után a Kalacsakra Tantráról és a Sambhala-mítoszról széleskörű kultúrvitára kerüljön sor. Információkat gyűjt, dokumentumokat terjeszt, fordításokat készíttet, és egy weboldalt tart fenn. Mint kezdeményezés nem csak egy bizonyos álláspontot szeretne átadni, hogy ne korlátozza a kritikus "utánajárók" spektrumát.

© Victor & Victoria Trimondi

 

 

© Copyright 2003 – Victor & Victoria Trimondi

The contents of this page are free for personal and non-commercial use,
provided this copyright notice is kept intact. All further rights, including
the rights of publication in any form, have to be obtained by written
permission from the authors.